Óvás a hittől való elszakadástól

1. Annak okáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2. A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3. És ezt megcselekesszük, ha az Isten megengedi.
4. Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5. És megízlelték az Istennek beszédét és a jövendő világnak erőit,
6. És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7. Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8. Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett, és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.

Intés állhatatosságra és az igéretbe való bizodalomra

9. De tifelőletek, szerelmeseim, ezeknél jobb és üdvösségesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
10. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
11. Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
12. Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
13. Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,
14. Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged!
15. És ekképpen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
16. Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és náluk minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
17. Miért is az Isten, kiválóbban meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
18. Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minekünk, mint akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
19. Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál,
20. Ahová útnyitóul bement értünk Jézus, aki örökkévaló főpap lett Melkisédek rendje szerint.