Az ótestamentumi szent sátor és áldozat nem tökéletes ábrázolata a Krisztus áldozati halála által való tökéletes megbékéltetésnek

1. Annak okáért voltak ugyan az első [szövetségnek] is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
2. Mert sátor építtetett, az első, amelyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal, és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
3. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentjének,
4. Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva mindenfelől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje, meg a szövetség táblái,
5. Fölötte pedig a dicsőség kerubjai, beárnyékolva a fedelet, amikről most nem szükséges külön szólani.
6. Ezek pedig ekképpen levén elrendezve: az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,
7. A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz.
8. Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor.
9. Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,
10. Csakis ételekkel meg italokkal, és különböző mosakodásokkal, melyek testi rendszabályok, a megjobbulás idejéig kötelezők.
11. Krisztus pedig megjelenvén mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
12. És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
13. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintetvén megszentel a testnek tisztaságára,
14. Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
15. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
16. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék,
17. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, éppen nem érvényes.
18. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
19. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is, és az egész népet meghintette,
20. Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt.
21. Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel.
22. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
23. Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24. Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.
25. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
26. Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27. És miképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet,
28. Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.