1. |
Annak okáért voltak ugyan az első [szövetségnek] is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
|
2. |
Mert sátor építtetett, az első, amelyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal, és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
|
3. |
A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentjének,
|
4. |
Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva mindenfelől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje, meg a szövetség táblái,
|
5. |
Fölötte pedig a dicsőség kerubjai, beárnyékolva a fedelet, amikről most nem szükséges külön szólani.
|
6. |
Ezek pedig ekképpen levén elrendezve: az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,
|
7. |
A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz.
|
8. |
Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor.
|
9. |
Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,
|
10. |
Csakis ételekkel meg italokkal, és különböző mosakodásokkal, melyek testi rendszabályok, a megjobbulás idejéig kötelezők.
|
11. |
Krisztus pedig megjelenvén mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
|
12. |
És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
|
13. |
Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintetvén megszentel a testnek tisztaságára,
|
14. |
Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
|
15. |
És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
|
16. |
Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék,
|
17. |
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, éppen nem érvényes.
|
18. |
Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
|
19. |
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is, és az egész népet meghintette,
|
20. |
Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt.
|
21. |
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel.
|
22. |
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
|
23. |
Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
|
24. |
Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.
|
25. |
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
|
26. |
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
|
27. |
És miképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet,
|
28. |
Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.
|