| 1. | Efraim szólott volt, rettegés: naggyá lett Izraelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt. |
| 2. | Most is többítik bűneiket és csinálnak maguknak öntött képeket az ő ezüstjükből, bálványokat az ő eszük szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, akik áldoznak, borjúkat csókolnak! |
| 3. | Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva, és mint a kéménynek füstje. |
| 4. | Pedig én vagyok az Úr, a te Istened, Egyiptom földjétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kívülem, és rajtam kívül nincs [más] szabadító! |
| 5. | Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön. |
| 6. | Amint legeltek: elteltek, elteltek, és szívük felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam. |
| 7. | De olyan is leszek hozzájuk, mint az oroszlán; mint a párduc, úgy leselkedem az úton. |
| 8. | Rájuk rohanok, mint a [kölykétől] megfosztott medve, és széttépem szívük borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket! |
| 9. | Romlásodra lett, Izrael, hogy ellenem [törekedtél], a te segítőd ellen. |
| 10. | Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És bíráid, akik felől ezt mondád: Adj nekem királyt és fejedelmeket! |
| 11. | Adtam neked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban! |
| 12. | Egybe van kötve Efraim álnoksága, eltéve az ő bűne! |
| 13. | A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből. |
| 14. | Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed, oh halál?! Hol van a te romlásod, oh Seol?! Megbánás elrejtetett énelőlem. |
| 15. | Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb, feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát. |