| 1. | Meglakol Szamaria, mert dacolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el, csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik kettévágatnak. |
| 2. | Térj vissza hát, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! |
| 3. | Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: Végy el minden álnokságot, és fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk [neked]. |
| 4. | Asszíria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. |
| 5. | Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom. |
| 6. | Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon. |
| 7. | Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné. |
| 8. | Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libanon boráé. |
| 9. | Efraim [így szól]: Mi közöm nekem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd! |
| 10. | Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? [Kicsoda] az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony, igazak az Úrnak utai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk. |