| 1. | Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, [úgy jön] az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen! |
| 2. | Kiáltanak hozzám: Én Istenem! Mi, az Izrael, ismerünk tégedet! |
| 3. | Megvetette Izrael a jót, kergesse [hát] az ellenség. |
| 4. | Királyt emeltek ők, de nem énáltalam; fejedelmet választottak, de tudtomon kívül. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen. |
| 5. | Megutálta a te borjúdat, oh Szamaria! Haragom felgerjedt ellenük. Meddig nem lehetnek még tiszták? |
| 6. | Mert ez is Izraelből való, kézműves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony, forgáccsá lesz Szamaria borjúja! |
| 7. | Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba, termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt. |
| 8. | Elnyeletett Izrael! Olyan immár a népek közt, mint az edény, [amelyen] nincs gyönyörűség. |
| 9. | Mert ők Asszíriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretőket bérelnek. |
| 10. | De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyűjtöm őket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétől. |
| 11. | Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bűnre, bűnre vezették őt az oltárok. |
| 12. | Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat. |
| 13. | Nekem szánt áldozatképpen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az ő álnokságukról, és megbünteti az ő vétkeiket; Egyiptomba fognak ők visszatérni. |
| 14. | Most Izrael elfeledkezett az ő alkotójáról és palotákat épített, Júda megerősített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az ő erősségeit. |