| 1. | Ki ez, ki jő Edomból, vörös ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. |
| 2. | Miért vörös öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? |
| 3. | A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így freccsent vérük ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. |
| 4. | Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. |
| 5. | Körültekinték, és nem vala segítő, s álmélkodám, és nem vala gyámolító, és segített nekem karom, és haragom gyámolított engem! |
| 6. | És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre vérüket! |
| 7. | Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izrael házához való sok jóságáról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. |
| 8. | És ő mondá: Bizony, az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lőn nekik megtartójuk. |
| 9. | Minden szenvedésüket ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban. |
| 10. | Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenük. |
| 11. | S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: Hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? Hol van, aki belé adá az ő szentséges lelkét? |
| 12. | Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, aki a vizeket kettéválasztá előttük, hogy magának örök nevet szerezzen. |
| 13. | Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! |
| 14. | Mint a barmot, amely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! |
| 15. | Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magukat éntőlem! |
| 16. | Hiszen te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izrael nem ismer minket, te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. |
| 17. | Miért engedél eltévelyedni minket utaidról, oh Uram? Miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! |
| 18. | Kevés [ideig] bírta szentségednek népe [földjét], ellenségeink megtapodták szent helyedet. |
| 19. | Olyanok lettünk, mint akiken eleitől fogva nem uralkodtál, akik felett nem neveztetett neved. |