| 1. | Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. |
| 2. | Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; |
| 3. | A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik és téglákon szerez jó illatot, |
| 4. | Mely a sírokhoz ül és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi és fertelmes leves van tálaiban, |
| 5. | Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égő tűz. |
| 6. | Íme, felíratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblükben: |
| 7. | Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, akik hegyeken tettek jó illatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmukat keblükre. |
| 8. | Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: Ne veszesd el, mert áldás van benne; ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el! |
| 9. | És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott! |
| 10. | És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett. |
| 11. | Ti pedig, akik az Urat elhagyátok, akik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök, |
| 12. | Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre, mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok. |
| 13. | Azért így szól az Úr Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek; íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok; íme, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! |
| 14. | Íme, szolgáim vigadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok, |
| 15. | És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi, |
| 16. | Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől. |
| 17. | Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak; |
| 18. | Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert íme, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé. |
| 19. | És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! |
| 20. | Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú százesztendős korában hal meg, és a bűnös százesztendős korában átkoztatik meg. |
| 21. | Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. |
| 22. | Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne, nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. |
| 23. | Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük [megmaradnak]. |
| 24. | És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. |
| 25. | A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, így szól az Úr. |