| 1. | Nosza immár, ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok! |
| 2. | Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; |
| 3. | Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! |
| 4. | Íme, a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. |
| 5. | Dőzsöltetek e földön, és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek, mint áldozás napján. |
| 6. | Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent nektek. |
| 7. | Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig! Íme, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. |
| 8. | Legyetek ti is béketűrők, [és] erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van! |
| 9. | Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: íme, a Bíró az ajtó előtt áll! |
| 10. | Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. |
| 11. | Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr, és könyörületes. |
| 12. | Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel, hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek. |
| 13. | Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! |
| 14. | Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében! |
| 15. | És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki. |
| 16. | Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. |
| 17. | Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű, és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig; |
| 18. | És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét. |