| 1. | Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, aki az Anatótban, Benjámin földjén [lakó] papok közül vala, |
| 2. | Akihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében, |
| 3. | Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, [ami] az ötödik hónapban [vala]. |
| 4. | Szóla pedig az Úr nekem, mondván: |
| 5. | Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. |
| 6. | És mondék: Ah, ah, Uram, Isten! Íme, én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én! |
| 7. | Az Úr pedig monda nekem: Ne mondd [ezt]: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok neked. |
| 8. | Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! – mond az Úr. |
| 9. | És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nekem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba! |
| 10. | Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! |
| 11. | Szóla továbbá nekem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én. |
| 12. | És monda nekem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt. |
| 13. | És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, éspedig a szája észak felől van. |
| 14. | És monda nekem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára. |
| 15. | Mert íme, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és ki-ki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és körös-körül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen. |
| 16. | És kimondom ítéleteimet fellettük az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták. |
| 17. | Te azért övezd fel derekadat és kelj fel, és mondd meg nekik mindazt, amit én parancsolok neked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük! |
| 18. | Mert íme, én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen, és a föld népe ellen. |
| 19. | Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged! |