| 1. | Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izrael háza! |
| 2. | Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! |
| 3. | Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt, ácsmester kezei készítik bárddal. |
| 4. | Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. |
| 5. | Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat, de jót tenni se képesek! |
| 6. | Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért! |
| 7. | Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony, tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! |
| 8. | Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. |
| 9. | Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany, az ácsnak és az ötvös kezének munkája, öltözetük kék és piros bíbor, mesterek munkája valahány. |
| 10. | De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. |
| 11. | (Mondjátok meg hát nekik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) |
| 12. | Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. |
| 13. | Szavára vízzúgás [támad] az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. |
| 14. | Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. |
| 15. | Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején! |
| 16. | Nem ilyen a Jákób része, mint ezek, mert a mindenség alkotója ő, és Izrael az ő örökségének pálcája; Seregek Ura az ő neve! |
| 17. | Gyűjtsd össze a földről a te áruidat, aki erősített városban lakozol! |
| 18. | Mert ezt mondja az Úr: Íme, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak. |
| 19. | Jaj nekem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis]: Bizony, ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! |
| 20. | Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és odavannak ők; nincs többé, aki kifeszítse sátoromat és felvonja kárpitjaimat! |
| 21. | Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat, ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. |
| 22. | A hír hangja íme megjött, és nagy zúgás [kél] észak földje felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává. |
| 23. | Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! |
| 24. | Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! |
| 25. | Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították! |