| 1. | Igaz vagy, Uram, hogyha perlek [is] veled, éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? |
| 2. | Beplántálod őket, meg is gyökereznek, felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájukhoz, de távol vagy az ő szívüktől! |
| 3. | Engem pedig ismersz te, Uram, látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet! Szakítsd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd őket a megölésnek napjára! |
| 4. | Meddig gyászoljon a föld, és [meddig] száradjon el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár, mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket! |
| 5. | Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged, mi módon versenyezhetnél a lovakkal? És [ha csak] békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között? |
| 6. | Bizony, még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is, ők is hűtlenül bántak veled, ők is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higgy nekik, még ha szépen beszélgetnek is veled! |
| 7. | Elhagytam házamat, ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, akit lelkem szeret. |
| 8. | Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdőben, ordítva támadt ellenem, ezért gyűlölöm őt. |
| 9. | Tarka madár-e az én örökségem nekem? Nem [gyűlnek]-e ellene madarak mindenfelől? Jöjjetek, seregeljetek össze mind, ti mezei vadak, siessetek az evésre! |
| 10. | Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették! |
| 11. | Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, aki eszére térjen. |
| 12. | A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége. |
| 13. | Búzát vetettek és tövist aratnak, fáradnak, [de] nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt. |
| 14. | Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felől, akik hozzányúlnak az én örökségemhez, amelyet örökségül adtam az én népemnek, Izraelnek: Íme, én kigyomlálom őket az ő földjükből, és Júda házát [is] kigyomlálom közülük! |
| 15. | És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtuk, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földjére. |
| 16. | És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek [ilyen módon]: Él az Úr, amint megtanították népemet megesküdni a Baálra, akkor felépülnek majd népem között. |
| 17. | Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr. |