| 1. | Ezt mondá az Úr nekem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt! |
| 2. | És megvásároltam az övet, amint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém. |
| 3. | És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván: |
| 4. | Vedd az övet, amelyet vásároltál, amely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufráteszhez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában! |
| 5. | És elmenék, és elrejtém azt az Eufrátesznél, amint megparancsolta nekem az Úr. |
| 6. | Sok nap múlva pedig [újra] monda nekem az Úr: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, amely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el! |
| 7. | És elmenék az Eufráteszhez, és kiásám és kivevém arról a helyről az övet, ahová elrejtettem azt, és íme, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen. |
| 8. | És szóla az Úr nekem, mondván: |
| 9. | Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét és a nagy Jeruzsálem kevélységét. |
| 10. | Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja, olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely egészen hasznavehetetlen. |
| 11. | Mert amiként derekára kapcsolja a férfi az övet, akként kapcsoltam magamhoz Izraelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek. |
| 12. | Ilyen szókkal szólj azért nekik: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják neked: Avagy nem tudjuk-e jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni? |
| 13. | Te pedig azt mondd nekik: Ezt mondja az Úr: Íme, betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel, |
| 14. | És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket! |
| 15. | Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott! |
| 16. | Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá fordítja! |
| 17. | Ha pedig nem hallgatjátok ezt, sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog, a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik. |
| 18. | Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája! |
| 19. | A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, aki megnyissa [azokat]; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül! |
| 20. | Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, akik északról jőnek! Hol van a nyáj, amely neked adatott, a te dicsőségednek juhnyája? |
| 21. | Mit mondasz, hogyha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké [tetted fejeden]! A fájdalmak nem környékeznek-e még téged, mint a szülő asszonyt? |
| 22. | És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid. |
| 23. | Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt. |
| 24. | Azért szétszórom őket, amint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele. |
| 25. | Ez a te sorsod, a te kimért részed éntőlem, ezt mondja az Úr, aki elfelejtkeztél énrólam, és hittél a hazugságnak. |
| 26. | Azért én is arcodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod! |
| 27. | A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te utálatosságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután [se]? Meddig még? |