| 1. | Majd szóla az Úr nekem, mondván: |
| 2. | Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek neked fiaid és leányaid ezen a helyen! |
| 3. | Mert ezt mondja az Úr a fiak felől és leányok felől, akik ezen a helyen születnek, és anyjaik felől, akik szülik őket, és atyjaik felől, akik nemzették őket e földön: |
| 4. | Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el, és el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az ő holttestük az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül. |
| 5. | Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vigasztald őket, mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az Úr, az irgalmasságot és kegyelmet. |
| 6. | És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják őket, sem össze nem metélik magukat, sem hajukat ki nem tépik őérettük. |
| 7. | [Kenyeret] sem törnek nekik a gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a meghaltért, a vigasztalás poharával sem itatják őket az ő atyjukért és anyjukért. |
| 8. | A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velük enni és inni. |
| 9. | Mert azt mondja a Seregek Ura, Izraelnek Istene: Íme, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek előtt, a ti napjaitokban a vigasságnak szavát és az örömnek szavát, a vőlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát. |
| 10. | És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják neked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bűnünk és micsoda a mi vétkünk, amellyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen? |
| 11. | Akkor ezt mondd nekik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak, és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. |
| 12. | És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok, mert íme, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. |
| 13. | Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok. |
| 14. | Azért íme, eljőnek a napok, ezt mondja az Úr, amikor nem mondják többé: Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről, |
| 15. | Hanem [ezt]: Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Északnak földjéről és mindama földekről, amelyekbe elszórta őket! Mert visszaviszem őket az ő földjükre, amelyet az ő atyáiknak adtam. |
| 16. | Íme, én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. |
| 17. | Mert szemmel tartom minden útjukat; nem rejtőzhettek el orcám elől, és nincsen elfedve az ő bűnük szemeim elől. |
| 18. | Előbb azonban megfizetek nekik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő utálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel. |
| 19. | Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony, hamis [isteneket] bírtak a mi atyáink, és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. |
| 20. | Csinálhat-e az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek! |
| 21. | Azért íme, megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem. |