| 1. | Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül, és a papok vénei közül! |
| 2. | Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, amely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, amelyeket én szólok neked, |
| 3. | És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát, Júda királyai és Jeruzsálem lakosai! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én veszedelmet hozok e helyre, úgyhogy aki csak hallja, megcsendül [bele] a füle. |
| 4. | Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, akiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel; |
| 5. | És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tűzben, égő áldozatul a Baálnak, amit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és amire nem is gondoltam. |
| 6. | Azért íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének. |
| 7. | És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el őket ellenségeik előtt, és az életükre törőknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelül. |
| 8. | És e várost csudává teszem és nevetséggé, aki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyülködik az ő nagy romlásán. |
| 9. | És megétetem velük az ő fiaik húsát és leányaik húsát, és megeszi ki-ki az ő barátjának húsát a megszállás alatt és a veszedelem alatt, amellyel megszorongatják őket ellenségeik és akik keresik az ő lelküket. |
| 10. | Azután törd el e korsót azok szeme láttára, akik elmennek veled. |
| 11. | És ezt mondd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, amint összetörhető e cserépedény, amely többé meg sem építhető; és Tófetben temettetnek el, mert nem lesz [más] hely a temetkezésre. |
| 12. | Így cselekszem e hellyel és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, és olyanná teszem e várost, amilyen Tófet. |
| 13. | És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye; mindazok a házak, amelyeknek tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek. |
| 14. | Azután hazajöve Jeremiás Tófetből, ahová az Úr küldte vala őt prófétálni, megálla az Úr házának pitvarában, és szóla az egész népnek: |
| 15. | Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, amelyről szóltam őellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet. |