| 1. | Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajon visszamehet-e még [a férfi] őhozzá? Nem lenne-e az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? – mondja az Úr. |
| 2. | Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az utakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal. |
| 3. | Noha megvonattak a korai záporok, és késői eső sem volt, mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál. |
| 4. | Nemde mostantól így kiáltasz nekem: Atyám, ifjúságomnak te vagy vezére! |
| 5. | Mindörökké haragszik-e, mindvégig bosszankodik-e? Íme, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, amint tőled telik. |
| 6. | És monda az Úr nekem Jósiás király napjaiban: Láttad-e, amit az elpártolt Izrael cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. |
| 7. | És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. |
| 8. | És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izraelt, és adtam neki elválásról való levelet, nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. |
| 9. | És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet, mert kővel és fával paráználkodott. |
| 10. | És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr. |
| 11. | És monda nekem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izrael, mint a hitszegő Júda! |
| 12. | Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izrael, ezt mondja az Úr, [és] nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké! |
| 13. | Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál utaidon az idegenekhez mindenféle zöldellő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr. |
| 14. | Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem nektek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba. |
| 15. | És adok nektek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel. |
| 16. | És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. |
| 17. | Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyi székének, és minden nemzet odagyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívüknek makacsságát. |
| 18. | Azokban a napokban a Júda háza Izrael házával fog járni, és együtt mennek be az északi földről abba a földbe, amelyet örökségül adtam a ti atyáitoknak. |
| 19. | Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam neked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem! |
| 20. | Mindamellett amint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt, úgy lettetek hitszegőkké irántam, Izrael háza, azt mondja az Úr. |
| 21. | Szó hallatszik a magaslatokon, Izrael fiainak esdeklő sírása, mert elfordították útjukat, elfelejtkeztek az Úrról, az ő Istenükről. |
| 22. | Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, [és] meggyógyítom a ti elpártolástokat! Íme, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk! |
| 23. | Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izrael megmaradása! |
| 24. | És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat! |
| 25. | Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk, mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen, mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára. |