| 1. | Az a szó, amelyet szólott az Úr Jeremiásnak, mondván: |
| 2. | Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, mondván: Mindama szókat, amelyeket mondottam neked, írd meg magadnak könyvben, |
| 3. | Mert íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izraelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, amelyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt. |
| 4. | Ezek pedig azok a szók, amelyeket az Úr Izrael és Júda felől szólott. |
| 5. | Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség. |
| 6. | Kérdjétek meg csak, és lássátok, ha szül-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mint egy gyermekszülőét, és miért változtak orcáik fakósárgává? |
| 7. | Jaj, mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló, és háborúság ideje az Jákóbon, de megszabadul abból! |
| 8. | És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az ő igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek, |
| 9. | Hanem szolgálnak az Úrnak, az ő Istenüknek, és Dávidnak, az ő királyuknak, akit feltámasztok nekik. |
| 10. | Te azért ne félj, oh én szolgám, Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj, Izrael, mert ímhol vagyok én, aki megszabadítlak téged a messze földről, és a te magodat az ő fogságának földjéből; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, aki megháborítsa. |
| 11. | Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged, mert véget vetek minden nemzetnek, akik közé kiűztelek téged, csak neked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül. |
| 12. | Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed. |
| 13. | Senki sincsen, aki megítélje a te ügyedet, hogy bekösse [sebedet], orvosságok és balzsam nincsenek számodra. |
| 14. | Elfeledkezett rólad minden szeretőd, és nem keres téged, mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással, a te bűnödnek sokaságáért, [és hogy] eláradtak a te vétkeid. |
| 15. | Miért kiáltozol a te sebed miatt? Veszedelmes a te sérülésed? A te bűnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled. |
| 16. | Azért mindazok, akik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut, és a te fosztogatóidat kifosztottakká, és minden te zsákmánylóidat zsákmánnyá teszem. |
| 17. | Mert orvosságot adok neked, és kigyógyítlak a te sérülésedből, azt mondja az Úr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, aki tudakozódjék felőle. |
| 18. | Ezt mondja az Úr: Íme, visszahozom Jákób sátorának foglyait, és könyörülök az ő hajlékain, és a város felépíttetik az ő magas helyén, és a palota a maga helyén marad. |
| 19. | És hálaadás és öröm szava jő ki belőlük, és megsokasítom őket és meg nem kevesednek, megöregbítem őket és meg nem kisebbednek. |
| 20. | És az ő fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az ő gyülekezete erősen megáll az én orcám előtt, de megbüntetem mindazokat, akik nyomorgatták őt. |
| 21. | És az ő fejedelme őbelőle támad, és az ő uralkodója belőle jő ki, és magamhoz bocsátom őt, hogy közeledjék hozzám, mert kicsoda az, aki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jöjjön, azt mondja az Úr. |
| 22. | És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. |
| 23. | Íme, az Úrnak szélvésze, haragja tör elő, [és a] rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul. |
| 24. | Nem szűnik meg az Úr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi és míg meg nem valósítja az ő szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot. |