| 1. | Uralkodott pedig Sedékiás király, Jósiásnak fia, Kónia helyett, aki Jojákimnak fia vala, kit Nabukodonozor, a babiloni király királlyá tett vala Júdának földjén. |
| 2. | De nem hallgatá sem ő, sem az ő szolgái, sem a föld népe az Úrnak szavát, amelyet szólott vala Jeremiás próféta által. |
| 3. | És elküldé Sedékiás király Júkált, Selémiának fiát, és Sofóniást, Mahásiás papnak fiát Jeremiás prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj miérettünk az Úrnak, a mi Istenünknek! |
| 4. | Jeremiás pedig be- és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala őt be a tömlöcbe. |
| 5. | A fáraó serege pedig kijött Egyiptomból, és a káldeusok, akik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt őfelőlük, és elhagyták Jeruzsálemet. |
| 6. | És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván: |
| 7. | Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, aki elküldött titeket énhozzám, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, amely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Egyiptom földjébe. |
| 8. | És visszatérnek a káldeusok, és ostromolják e várost, és beveszik azt, és megégetik tűzzel. |
| 9. | Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyosan elmennek mirólunk a káldeusok; mert nem mennek el! |
| 10. | Mert ha a káldeusoknak egész seregét megveritek is, akik ostromolnak titeket, és közülük [csak] néhány megsebesült marad is, valamennyi felkél az ő sátorából, és megégetik e várost tűzzel. |
| 11. | És mikor a káldeusok serege elvonula Jeruzsálem alól a fáraó serege miatt, |
| 12. | Jeremiás is kiindula Jeruzsálemből, menvén a Benjámin földjére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között. |
| 13. | Mikor pedig ő a Benjámin kapujához [ére], és ott vala egy őr, akinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, aki Hanániásnak fia vala, megfogá az Jeremiás prófétát, és monda: Te a káldeusokhoz szököl! |
| 14. | És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a káldeusokhoz! – de nem hallgata rá. És Jériás megfogá Jeremiást, és vivé őt a fejedelmekhez. |
| 15. | És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték őt, és veték a fogházba az írástudó Jonatán házába, mert azt rendelték vala fogháznak. |
| 16. | Mikor Jeremiás a tömlöcbe és a börtönbe juta, és sok napig vala ott Jeremiás; |
| 17. | Akkor elkülde Sedékiás király és előhozatá őt, és megkérdezé a király a maga házánál titkon, és monda: Van-e kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És [azt is] mondá: A babiloni király kezébe adatol. |
| 18. | Azután monda Jeremiás Sedékiás királynak: Mit vétettem ellened, és a te szolgáid ellen, és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem? |
| 19. | És hol vannak a ti prófétáitok, akik prófétáltak nektek, mondván: Nem jő el a babiloni király tiellenetek és e föld ellen? |
| 20. | Most halld csak, uram, király, és hallgasd meg az én könyörgésemet, és ne küldj engem vissza az írástudó Jonatán házába, hogy ott ne haljak meg! |
| 21. | Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást a tömlöc pitvarába, és adjanak neki naponként egy-egy darab kenyeret a sütők utcájából, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában. |