| 1. | Az a szózat, amelyet az Úr szóla Jeremiásnak, miután Nabuzáradán, a poroszlók feje elbocsátá őt Rámából. Mikor elvitte vala őt, ő is láncokkal vala megkötözve a jeruzsálemi és júdai mindenféle foglyok között, akik Babilonba vitetnek vala. |
| 2. | És a poroszlók feje elvivé Jeremiást, és monda neki: Az Úr, a te Istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen. |
| 3. | És ráhozta és megcselekedte az Úr, amint megmondotta vala. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az ő szavára, azért teljesedett be tirajtatok e dolog. |
| 4. | Mostan azért íme, én téged ma megszabadítalak a lánctól, amely a te kezeiden van! Ha tetszik neked Babilonba jőnöd, jöjj velem, nekem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik neked, hogy eljöjj velem Babilonba, maradj itt. Íme, az egész föld előtted van, ahova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda. |
| 5. | (De ő még nem tér vala vissza.) Vagy menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fiának fiához, akit a babiloni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakjál vele a nép között, vagy akárhová tetszik menned, oda menj. És ada a poroszlók feje neki étket és ajándékot, és elbocsátá őt. |
| 6. | És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és ott lakék vele a nép között, akik megmaradtak a földön. |
| 7. | És mikor meghallotta a seregek minden vezetője, akik a mezőn valának, ők maguk és az ő embereik, hogy a babiloni király Gedáliást, Ahikámnak fiát tette tiszttartóvá az országban, és hogy reábízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közül, akik Babilonba el nem vitettek vala: |
| 8. | Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik Ismáel, Natániának fia, és Jóhanán és Jonatán, Káreának fiai, és Serája, Tankumetnek fia, és a netofáti Efainak fiai, és Jazánia, Maakátnak fia, ők és az ő embereik. |
| 9. | És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán fiának fia megesküvék nekik és az ő embereiknek, mondván: Ne féljetek a káldeusoknak szolgálni, hanem lakozzatok e földön és szolgáljatok a babiloni királynak, és jó dolgotok lesz! |
| 10. | És én íme, Mispában lakom, hogy szolgálatukra álljak a káldeusoknak, akik eljőnek hozzánk, ti pedig szedjetek össze bort és gyümölcsöt, és olajat is szerezzetek edényeitekbe, és lakjatok a ti városaitokban, amelyeket elfoglaltatok. |
| 11. | És mindazok a júdabeliek is, akik a moábitáknál, az Ammon fiainál, az edomitáknál, és akik akármely tartományban valának, meghallák, hogy a babiloni király Júdából maradékot hagyott, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán fiának fiát tette előttük tiszttartóvá. |
| 12. | Azért hazajövének mindnyájan a júdabeliek mindenünnen, ahova elfutottak vala, és eljövének a Júda földjébe Gedáliáshoz Mispába, és bort és igen sok gyümölcsöt szerzének össze. |
| 13. | És Jóhanán, Káreának fia, és a seregek minden vezetője, akik a mezőn valának, szintén elmenének Gedáliáshoz Mispába. |
| 14. | És mondának neki: Nem tudod-e, hogy Baálisz, az ammoniták királya elküldötte Ismáelt, Natániának fiát, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fia. |
| 15. | Jóhanán pedig, Káreának fia, titkolózva monda Gedáliásnak Mispában, mondván: Elmegyek és megölöm Ismáelt, Natániának fiát úgy, hogy senki se tudja. Miért oltaná el a te életedet? Hiszen a júdabeliek, akik tehozzád gyülekeztek vala, mind eloszlanak, és Júdának maradéka is elvész. |
| 16. | És monda Gedáliás, Ahikámnak fia Jóhanánnak, a Kárea fiának: Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólasz Ismáel felől! |