| 1. | Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, |
| 2. | És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért, mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid [jól] látnak minket; |
| 3. | És jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit cselekedjünk! |
| 4. | És monda nekik Jeremiás próféta: Meghallottam. Íme, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, amit felel az Úr nektek, megjelentem nektek, el nem titkolok semmit tőletek. |
| 5. | Ők pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mindama beszéd szerint cselekszünk, amellyel elküld téged mihozzánk az Úr, a te Istened. |
| 6. | Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, amelyért mi téged őhozzá küldünk, hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára. |
| 7. | Lőn pedig tíz nap múlva, hogy szóla az Úr Jeremiásnak. |
| 8. | És odahívá Jóhanánt, Káreának fiát, és a seregeknek minden tisztjét, akik vele valának, és az egész népet kicsinytől fogva nagyig. |
| 9. | És monda nekik: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene, akihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem előtte a ti könyörgésteket: |
| 10. | Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak, mert megbántam a gonoszt, amit cselekedtem veletek. |
| 11. | Ne féljetek a babiloni királytól, akitől [most] féltek, ne féljetek tőle, azt mondja az Úr, mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az ő kezéből! |
| 12. | És irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken. |
| 13. | De ha ti ezt mondjátok: Nem lakunk e földön; nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, |
| 14. | Mondván: Nem! Hanem Egyiptom földjére megyünk be, ahol nem látunk harcot és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk: |
| 15. | Most azért halljátok meg az Úrnak szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Ha ti [csak] orcáitokat fordítjátok [is úgy], hogy bemenjetek Egyiptomba, és bementek, hogy ott tartózkodjatok, |
| 16. | Akkor a fegyver, amelytől ti féltek, legott utolér benneteket Egyiptom földjén, és az éhség is, amitől rettegtek, körülvesz titeket Egyiptomban, és ott haltok meg! |
| 17. | Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, akik [úgy] fordítják orcájukat, hogy bemenjenek Egyiptomba, hogy ott tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és döghalál miatt, és egy sem marad meg közülük, és nem szabadul meg a veszedelemtől, amelyet én bocsátok reájuk. |
| 18. | Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Miképpen kiömlik az én haragom és búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképpen kiöntöm az én haragomat tireátok, ha bementek Egyiptomba; és lesztek [ott] átok, csuda, szidalom, gyalázat, és többé nem látjátok e helyet! |
| 19. | Az Úr szólott hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Egyiptomba! Jól tudjátok meg, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek! |
| 20. | Mert magatokat csaljátok meg a ti szívetekben, mert ti küldöttetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és amint szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nekünk, és akképpen cselekszünk. |
| 21. | Mikor pedig ma megjelentem nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára és egyáltalán azokra, amelyekért engem tihozzátok küldött. |
| 22. | Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, ahová kívánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok. |