| 1. | Az a szó, amelyet az Úr szóla Jeremiás prófétának a filiszteusok felől, mielőtt megverte a fáraó Gázát. |
| 2. | Ezt mondja az Úr: Íme, víz indul meg északról, [és olyan] lesz, [mint] a kiáradott folyó, és elárasztja a földet és annak mindenét, a várost és annak lakosait, és kiáltanak az emberek, és a föld minden lakosa ordít. |
| 3. | Ménei patáinak csattogó hangjától, szekereinek zörgésétől, kerekeinek zúgásától nem gondolnak az atyák a fiakra erejük ellankadása miatt. |
| 4. | És a nap miatt, mely eljött, hogy elpusztítsa egész Filiszteát, kivágja Tíruszt és Szidont [és] segítségének minden megmaradt [töredékét], mert az Úr elrontja Filiszteát, a Káftor szigetének maradékát. |
| 5. | Kopaszság lepte meg Gázát, Askalon elnémult, maradéka az ő völgyüknek: meddig vagdalod magadat? |
| 6. | Oh, szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol meg? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass! |
| 7. | Miképpen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt neki? Askalonra és a tenger partjára, oda rendelte őt. |