| 1. | Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült. |
| 2. | Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak őellene, [mondván]: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen, te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban! |
| 3. | Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: Pusztulás és nagy romlás! |
| 4. | Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak. |
| 5. | Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását. |
| 6. | Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek, mint a hangafa a pusztában! |
| 7. | Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt. |
| 8. | És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, amint megmondta az Úr. |
| 9. | Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban. |
| 10. | Átkozott, aki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kíméli a vértől! |
| 11. | Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből edénybe nem öntötték, és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga. |
| 12. | De íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, akik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palackjait pedig összetörjék. |
| 13. | És megszégyenül Moáb Kámós miatt, amint megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bizodalma volt. |
| 14. | Mi módon mondjátok: Hősök vagyunk, és vitéz férfiak a harcra? |
| 15. | Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, akinek neve Seregek Ura! |
| 16. | Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme! |
| 17. | Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülte vagytok, és mindnyájan, akik ismeritek az ő nevét! Mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálca! |
| 18. | Szállj le a dicsőségből, és ülj szomjan, Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet. |
| 19. | Állj meg az úton, és nézz ide-oda, Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, [és] ezt mondd: Mi történt? |
| 20. | Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb! |
| 21. | Mert rájött az ítélet a sík földre:Hólonra, Jására és Mefátra, |
| 22. | És Dibonra, Nébóra és Bet-Diblátaimra, |
| 23. | És Kirjáthaimra, Bet-Gámulra és Bet-Meonra, |
| 24. | És Kirjátra, Bocrára és Moáb földjének minden messze és közel való városaira. |
| 25. | Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr. |
| 26. | Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is! |
| 27. | Vajon nem csúfod volt-e neked az Izrael? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat? |
| 28. | Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek, mint a galamb, amely az odú száján belül rak fészket. |
| 29. | Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát. |
| 30. | Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem. |
| 31. | Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög [az én lelkem]. |
| 32. | Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, aki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott. |
| 33. | És eltűnik az öröm és vigasság Kármelből és a Moáb földjéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal, az éneklő nem énekel. |
| 34. | Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az ő szavuk, Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad. |
| 35. | És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, aki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek. |
| 36. | Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, amiket gyűjtött. |
| 37. | Mert minden fő kopasz, és minden szakáll elnyíratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha. |
| 38. | Moábnak minden házpadján és utcáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr. |
| 39. | Jajgatnak, [ezt mondván]: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, akik körülötte vannak. |
| 40. | Mert ezt mondja az Úr: Íme, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait. |
| 41. | Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajúdó asszonynak szíve. |
| 42. | És Moáb elpusztul, úgyhogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett. |
| 43. | Félelem, verem és tőr [jő] teellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr. |
| 44. | Aki elfut a félelem elől, a verembe esik, és aki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr. |
| 45. | A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók, de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját. |
| 46. | Jaj neked, Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra. |
| 47. | De visszahozom Moábot a fogságból sok idő múlva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete. |