| 1. | Az Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Nincsenek-e Izraelnek fiai? Nincsen-e örököse neki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ő népe miért lakik annak városaiban? |
| 2. | Azért íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és harci riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tűzzel égettetnek meg, és Izrael birtokolja azokat, akik [most] őt birtokolják, azt mondja az Úr. |
| 3. | Ordíts, Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok, Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt! |
| 4. | Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bőségével, engedetlen leány, aki az ő kincseiben bízik [és ezt mondja]: Kicsoda támad ellenem? |
| 5. | Íme, én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felől, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket. |
| 6. | De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr. |
| 7. | Ezt mondja a Seregek Ura Edom felől: Nincs bölcsesség többé Témánban? Elveszett-e a tanács az értelmesektől? Hiábavalóvá lett-e az ő bölcsességük? |
| 8. | Fussatok, forduljatok, rejtőzzetek el mélyen, Dédán lakosai, mert Ézsaú veszedelmét hozom őreá az ő megfenyíttetésének idején! |
| 9. | Ha szőlőszedők törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, amíg nekik tetszik. |
| 10. | Bizony én mezítelenné teszem Ézsaút, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek. |
| 11. | Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket! |
| 12. | Mert azt mondja az Úr: Íme, akiknek nem kell vala meginniuk a pohárt, ugyancsak megisszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-e? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod! |
| 13. | Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy utálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Bocra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz! |
| 14. | Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, aki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harcra, |
| 15. | Mert íme, kicsinnyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között utálatossá! |
| 16. | A te könnyelműséged csalt meg téged, és a te szíved kevélysége, aki a sziklák hasadékaiban lakol, [és] elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr. |
| 17. | És pusztasággá lesz Edom, aki csak átmegy rajta, elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett. |
| 18. | Amint Szodomának és Gomorának és az ő szomszédainak elsüllyedésekor [volt], azt mondja az Úr, ott sem lakik [több] ember, és benne emberek fia nem tartózkodik. |
| 19. | Íme, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örök[zöld] legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nekem törvényt, és kicsoda az a pásztor, aki megállhat ellenem? |
| 20. | Halljátok meg azért az Úr tervét, amelyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, amelyeket gondolt Témán polgárai felől! Bizony elhurcolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtuk a saját legelőjük. |
| 21. | Az ő romlásuk zajától megrendült a föld, az ő kiáltásuk szava elhallatszik a Vörös-tengerig. |
| 22. | Íme, feljő, mint saskeselyű, és repül és szárnyait szétterjeszti Bocrán; és Edom vitézeinek szíve olyan lesz aznapon, mint a vajúdó asszony szíve. |
| 23. | Damaszkusz felől: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, amely nem nyughatik. |
| 24. | Megrendült Damaszkusz, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szülő asszonyt. |
| 25. | Miért is nem marad ki a dicsőséges város, az én örömömnek városa? |
| 26. | De elhullanak az ő ifjai is az ő utcájukon, és minden harcoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura. |
| 27. | És tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megemészti a Benhadád palotáit. |
| 28. | Kédárnak és Házornak országai felől, amelyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait! |
| 29. | Sátoraikat és nyájukat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényüket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjük: Rettegés körös-körül! |
| 30. | Fussatok el, igen siessetek, rejtőzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt! |
| 31. | Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, akik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujuk, sem zárjuk nincsen, egyedül laknak! |
| 32. | Tevéik prédává lesznek, és az ő sok barmaik zsákmánnyá, és elszórom őket, e nyírott üstökűeket minden szél felé, és minden oldal felől veszedelmet hozok reájuk, azt mondja az Úr. |
| 33. | És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon. |
| 34. | Az Úr szava, amelyet szóla Jeremiás prófétának Elám felől, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván: |
| 35. | Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét. |
| 36. | És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom őket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, akihez nem futnak az Elám szökevényei. |
| 37. | És megrettentem Elámot az ő ellenségei előtt és az ő lelküknek keresői előtt, és veszedelmet hozok reájuk, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az Úr, és utánuk bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem őket. |
| 38. | És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr: |
| 39. | De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr. |