| 1. | Járjátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak, és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-e egy embert; ha van-e valaki, aki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok neki! |
| 2. | Még ha azt mondják is: Él az Úr! – bizony hamisan esküsznek! |
| 3. | Uram! A te szemeid avagy nem a hűségre [néznek]-e? Megverted őket, de nem bánkódtak, tönkretetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orcáik keményebbekké lettek a kősziklánál, nem akartak megtérni. |
| 4. | Én pedig ezt mondom vala: Bizony, szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! |
| 5. | Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velük; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket! |
| 6. | Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párduc ólálkodik az ő városaik körül; aki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik. |
| 7. | Oh, miért bocsátanék meg neked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, akik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába. |
| 8. | [Mint a] hizlalt lovak, fickándozókká lettek; ki-ki az ő felebarátjának feleségére nyerít. |
| 9. | Avagy ne büntessem-e meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az efféle népen, mint ez, ne álljon-e bosszút az én lelkem? |
| 10. | Menjetek fel az ő kerítéseire, és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok! |
| 11. | Mert igen hűtlenné lett hozzám az Izrael háza és a Júda háza, azt mondja az Úr! |
| 12. | Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem, sem fegyvert, sem éhséget nem látunk! |
| 13. | A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, aki beszéljen bennük: így esik az ő dolguk! |
| 14. | Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok, íme, tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket! |
| 15. | Íme, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izrael háza, ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ősidőből való nemzet ez; nemzet, amelynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél! |
| 16. | Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek. |
| 17. | És megemészti aratásodat és kenyeredet, megemészti fiaidat és leányaidat, megemészti juhaidat és ökreidet, megemészti szőlődet és fügédet; erősített városaidat, amelyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le. |
| 18. | De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr. |
| 19. | Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? – akkor azt mondjad nekik: Amiképpen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken, azonképpen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, amely nem a tiétek. |
| 20. | Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván: |
| 21. | Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak! |
| 22. | Nem féltek-e engem? – ezt mondja az Úr. Az én orcám előtt nem remegtek-e? Hiszen én rendeltem a fövenyt a tenger határának örök korlátul, amelyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta. |
| 23. | De ennek a népnek szilaj és dacos szíve van; elhajlottak és elmentek; |
| 24. | És még szívükben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra! |
| 25. | A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! |
| 26. | Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok, tőrt hánynak, embereket fogdosnak. |
| 27. | Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal, ezért lettek nagyokká és gazdagokká! |
| 28. | Meghíztak, megfényesedtek, eláradtak a gonosz beszédben, az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak, sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. |
| 29. | Hát ezeket ne büntessem-e meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-e bosszút az én lelkem? |
| 30. | Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: |
| 31. | A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?! |