| 1. | Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Tékoában, és tűzzetek ki zászlót Bet-Hakkeremben, mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás! |
| 2. | A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát. |
| 3. | Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt, felvonják mellette a sátrakat körös-körül, ki-ki legelteti, ami keze ügyébe esik. |
| 4. | Készüljetek hadba ellene, keljetek fel és menjünk fel délben! Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok! |
| 5. | Keljetek fel, és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit! |
| 6. | Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat, és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne! |
| 7. | Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen. |
| 8. | Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem, hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé! |
| 9. | Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izrael maradékát, mint a szőlőt. Fordítsd kezedet [reájok], mint a szőlőszedő a kosarakra! |
| 10. | Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Íme, az ő fülük körülmetéletlen, és nem figyelhetnek! Íme, az Úr szava utálatossággá lett előttük, nem gyönyörködnek abban: |
| 11. | Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam [azt] visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind, sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el, |
| 12. | És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind, mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. |
| 13. | Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magukat, a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek, |
| 14. | És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! |
| 15. | Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak, ezért elesnek majd az elesendőkkel, az ő megfenyíttetésük idején elhullanak, azt mondja az Úr. |
| 16. | Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! |
| 17. | Őrállókat is rendeltem föléjük, [mondván]: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! |
| 18. | Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, ami [következik] reájuk. |
| 19. | Halld meg, oh föld! Íme, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét, mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették. |
| 20. | Minek nekem ez a tömjén, ami Sébából kerül, és a messze földről való jó illatú fahéj? A ti égő áldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nekem. |
| 21. | Azért ezt mondja az Úr: Íme, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennük az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek. |
| 22. | Így szól az Úr: Íme, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről! |
| 23. | Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az, és nem könyörül; szavuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen teellened, oh Sion leánya! |
| 24. | Halljuk a hírét: kezeink elesnek, szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajúdó asszonyon. |
| 25. | Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok, mert ellenség fegyvere, rémület [fenyeget] körös-körül! |
| 26. | Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen, mert reánk tör a pusztító hamar! |
| 27. | Próbálóvá tettelek téged az én népem között, őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjukat. |
| 28. | Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők. |
| 29. | Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók. |
| 30. | Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket! |