| 1. | Abban az időben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait, és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, és a próféták csontjait, és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ő sírjaikból, |
| 2. | És kiterítik azokat a napra, és a holdra, és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és amelyeknek szolgáltak, és amelyek után jártak, és amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén! |
| 3. | És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, [mindazok], akik megmaradtak a gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, [ahol] megmaradtak, ahová kiűztem őket, azt mondja a Seregek Ura! |
| 4. | Ezt is mondjad nekik: Így szól az Úr: Úgy esnek-e el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-e vissza? |
| 5. | Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe], örök elfordulással? A csalárdságnak adták magukat, visszafordulni nem akarnak. |
| 6. | Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ő futó-pályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló. |
| 7. | Még az eszterág is tudja a maga [rendelt] idejét az égben, és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniük, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! |
| 8. | Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony, íme, hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! |
| 9. | Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Íme, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nekik? |
| 10. | Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak, mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak, a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek, |
| 11. | És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! |
| 12. | Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendőkkel, az ő megfenyíttetésük idején elhullanak, azt mondja az Úr. |
| 13. | Végképpen véget vetek nekik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék őket. |
| 14. | Miért ülünk [még]? Gyűljetek össze, és menjünk be az erősített városokba, és hallgassunk ott, mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk, mert vétkeztünk az Úr ellen! |
| 15. | [Miért] békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott íme, [itt] van az ijedelem! |
| 16. | Dántól fogva hallatszik az ő lovainak tüsszögése, méneinek nyerítő hangjától reng az egész föld; és eljőnek, és megemésztik e földet és mindenét, amije van, a várost és annak lakóit. |
| 17. | Mert íme, én viperakígyókat bocsátok reátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr! |
| 18. | Megnyugodhatom-e a nyomorúság felett? Szívem eleped énbennem! |
| 19. | Íme, az én népem leányának kiáltó szava a messze földről: Nincsen-e ott az Úr a Sionon? Nincsen-e azon az ő királya? Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel? |
| 20. | Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg! |
| 21. | Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem! |
| 22. | Nincsen-e balzsamolaj Gileádban? Nincsen-e ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya? |