| 1. | Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit! |
| 2. | Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük, mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! |
| 3. | Felvonták nyelvüket, [mint] kézívüket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön, mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. |
| 4. | Mindenki őrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higgyetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár. |
| 5. | Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvüket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben. |
| 6. | A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felőlem, ezt mondja az Úr. |
| 7. | Azért ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én megolvasztom őket, és megpróbálom őket, mert mit cselekedjem [egyebet] az én népem leánya miatt? |
| 8. | Sebző nyíl a nyelvük, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány. |
| 9. | Avagy ne fenyítsem-e meg [őket] ezekért, azt mondja az Úr, vajon az efféle nemzetségen ne álljon-e bosszút a lelkem? |
| 10. | A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket, mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtuk, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül. |
| 11. | Jeruzsálemet pedig kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen. |
| 12. | Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, [és] akihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, amelyen senki se menjen keresztül? |
| 13. | Monda továbbá az Úr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, amelyet eléjük adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak aszerint, |
| 14. | Hanem jártak az ő kevély szívük után és a Baálok után, amikre atyáik tanították őket, |
| 15. | Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én megétetem őket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom őket mérges vízzel. |
| 16. | És szétszórom őket a nemzetek között, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és utánuk küldöm a fegyvert, amíg megsemmisítem őket. |
| 17. | Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a siratóasszonyokat, hogy jöjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jöjjenek el, |
| 18. | És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink [is] hullassanak könnyeket, és szempilláink vizet ömlesszenek! |
| 19. | Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk [e] földet, mert széthányták lakhelyeinket! |
| 20. | Bizony, halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ő szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra, |
| 21. | Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az utakról, az ifjakat az utcákról. |
| 22. | Szólj! – ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezőn, és mint a kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse. |
| 23. | Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, |
| 24. | Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. |
| 25. | Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt: |
| 26. | Egyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, akik nyírott üstökűek [és] a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izraelnek egész háza [is] körülmetéletlen szívű. |