| 1. |
Vala pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából.
|
| 2. |
Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére, Lázár, beteg vala, aki megkente vala az Urat kenettel, és a hajával törlé meg annak lábait.
|
| 3. |
Küldének azért a testvérek őhozzá, mondván: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
|
| 4. |
Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
|
| 5. |
Szereti vala pedig Jézus Mártát, és annak nőtestvérét, és Lázárt.
|
| 6. |
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.
|
| 7. |
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába!
|
| 8. |
Mondának neki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a júdabeliek, és újra odamégy?
|
| 9. |
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
|
| 10. |
De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
|
| 11. |
Ezeket mondá, és ezután monda nekik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
|
| 12. |
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
|
| 13. |
Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
|
| 14. |
Ekkor azért nyilván monda nekik Jézus: Lázár megholt.
|
| 15. |
És örülök, hogy nem voltam ott, tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el őhozzá!
|
| 16. |
Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
|
| 17. |
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
|
| 18. |
Betánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
|
| 19. |
És a zsidók közül sokan mentek vala Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.
|
| 20. |
Márta azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
|
| 21. |
Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
|
| 22. |
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
|
| 23. |
Monda neki Jézus: Feltámad a te testvéred.
|
| 24. |
Monda neki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
|
| 25. |
Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
|
| 26. |
És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
|
| 27. |
Monda neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.
|
| 28. |
És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét, Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
|
| 29. |
Mihelyt ez hallá, felkele hamar, és hozzá méne.
|
| 30. |
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Márta elébe ment vala.
|
| 31. |
A zsidók azért, akik ővele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
|
| 32. |
Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván neki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
|
| 33. |
Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is], elbúsula lelkében, és igen megrendüle.
|
| 34. |
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának neki: Uram, jer és lásd meg!
|
| 35. |
Könnyekre fakadt Jézus.
|
| 36. |
Mondának azért a zsidók: Íme, mennyire szerette őt!
|
| 37. |
Némelyek pedig mondának közülük: Nem megtehette volna-e ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
|
| 38. |
Jézus pedig újra felindulva magában, odamegy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
|
| 39. |
Monda Jézus: Vegyétek el a követ! Monda neki a megholtnak nőtestvére, Márta: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
|
| 40. |
Monda neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
|
| 41. |
Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
|
| 42. |
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
|
| 43. |
És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!
|
| 44. |
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nekik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
|
| 45. |
Sokan hivének azért őbenne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.
|