| 1. | Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Betániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. |
| 2. | Vacsorát készítének azért ott neki, és Márta szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ővele. |
| 3. | Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. |
| 4. | Monda azért egy az ő tanítványai közül, iskariótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala: |
| 5. | Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek? |
| 6. | Ezt pedig nem azért mondá, mintha neki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. |
| 7. | Monda azért Jézus: Hagyj békét neki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. |
| 8. | Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. |
| 9. | A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van, és odamenének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. |
| 10. | A papi fejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék, |
| 11. | Mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta menének oda, és hivének Jézusban. |
| 12. | Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, |
| 13. | Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izraelnek ama királya! |
| 14. | Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, amint meg van írva: |
| 15. | Ne félj, Sionnak leánya: Íme, a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. |
| 16. | Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai, hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek őfelőle vannak megírva, és [hogy] ezeket művelték ővele. |
| 17. | A sokaság azért, amely ővele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. |
| 18. | Azért is méne őelébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát művelte vala. |
| 19. | Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-e, hogy semmit sem értek? Íme, [mind] e világ őutána megy. |
| 20. | Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen; |
| 21. | Ezek azért a galileai Betsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. |
| 22. | Megy vala Filep, és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. |
| 23. | Jézus pedig felele nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Embernek Fia. |
| 24. | Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. |
| 25. | Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. |
| 26. | Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. |
| 27. | Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. |
| 28. | Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. |
| 29. | A sokaság azért, amely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt neki. |
| 30. | Felele Jézus és monda: Nem énértem lőn e szó, hanem tiértetek. |
| 31. | Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme. |
| 32. | És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. |
| 33. | Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. |
| 34. | Felele neki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az Ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az Ember Fia? |
| 35. | Monda azért nekik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket; és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. |
| 36. | Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. |
| 37. | És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének őbenne, |
| 38. | Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg? |
| 39. | Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: |
| 40. | Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. |
| 41. | Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét, és beszéle őfelőle. |
| 42. | Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének őbenne, de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből, |
| 43. | Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. |
| 44. | Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. |
| 45. | És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. |
| 46. | Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz. |
| 47. | És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. |
| 48. | Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. |
| 49. | Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. |
| 50. | És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nekem. |