Jézus Pilátus előtt. Megostorozás. Töviskorona

1. Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
2. És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adtak reá,
3. És mondának: Üdvöz légy, zsidók királya! És arcul csapdossák vala őt.
4. Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nekik: Íme, kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
5. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nekik [Pilátus]: Ímhol az ember!
6. Mikor azért látják vala őt a papi fejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nekik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt őbenne.
7. Felelének neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
8. Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala.
9. És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt neki.
10. Monda azért neki Pilátus: Nekem nem szólsz-e? Nem tudod-e hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
11. Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked; nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott engem.
12. Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani, de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!
13. Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és üle a törvénytevő székbe azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbatának.
14. Vala pedig a húsvét péntekje, és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
15. Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papi fejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!

Jézus megfeszítése. Utolsó szavai és halála

16. Akkor azért nekik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust, és elvivék.
17. És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak,
18. Ahol megfeszíték őt, és ővele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust.
19. Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
20. Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül, mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett vala, és héberül, görögül és latinul vala [az] írva.
21. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papi fejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
22. Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.
23. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
24. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az Írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
25. A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [felesége], és Mária Magdaléna.
26. Jézus azért, mikor látja vala, hogy [ott] áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
27. Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
28. Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, monda: Szomjúhozom.
29. Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén [azt], odavivék az ő szájához.
30. Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
31. A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala (mert annak a szombatnak napja nagy [nap] vala), kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait, és vegyék le [őket].
32. Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait, és a másikét [is], aki ővele együtt feszíttetett meg.
33. Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait,
34. Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki [abból].
35. És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága, és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higgyetek.
36. Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az Írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
37. Másutt ismét így szól az Írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.

Jézus temetése

38. Ezek után pedig kéré Pilátust az arimatiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért, és levevé a Jézus testét.
39. Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
40. Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.
41. Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala.
42. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyezteték Jézust.