| 1. | Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: |
| 2. | Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő [is] az ő tanítványai közül. |
| 3. | Monda nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának neki: Elmegyünk mi is teveled. Elmenének, és azonnal a hajóba szállának, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. |
| 4. | Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van [ott]. |
| 5. | Monda azért nekik Jézus: Fiaim! Van-e valami ennivalótok? Felelének neki: Nincsen! |
| 6. | Ő pedig monda nekik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. |
| 7. | Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van [ott]! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy [ott] van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. |
| 8. | A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonsszák vala a hálót a halakkal. |
| 9. | Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. |
| 10. | Monda nekik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. |
| 11. | Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló. |
| 12. | Monda nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek! A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. |
| 13. | Odaméne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nekik, és hasonlóképpen a halat is. |
| 14. | Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. |
| 15. | Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának [fia]: jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Monda neki: Legeltesd az én bárányaimat! |
| 16. | Monda neki ismét másodszor is: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Monda neki: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki: Őrizd az én juhaimat! |
| 17. | Monda neki harmadszor [is]: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor [is] mondotta vala neki: Szeretsz-e engem? És monda neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! |
| 18. | Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. |
| 19. | Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla neki: Kövess engem! |
| 20. | Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén, és mondá: Uram, ki az, aki elárul téged? |
| 21. | Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint [lészen]? |
| 22. | Monda neki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! |
| 23. | Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? |
| 24. | Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. |
| 25. | De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen. |