Krisztus megjelenése a Genezáret tavánál

1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen:
2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő [is] az ő tanítványai közül.
3. Monda nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának neki: Elmegyünk mi is teveled. Elmenének, és azonnal a hajóba szállának, és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van [ott].
5. Monda azért nekik Jézus: Fiaim! Van-e valami ennivalótok? Felelének neki: Nincsen!
6. Ő pedig monda nekik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.
7. Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van [ott]! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy [ott] van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
8. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonsszák vala a hálót a halakkal.
9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
10. Monda nekik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.
11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
12. Monda nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek! A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.
13. Odaméne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nekik, és hasonlóképpen a halat is.
14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.

Kérdés Péterhez. Jövendölés róla és Jánosról

15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának [fia]: jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Monda neki: Legeltesd az én bárányaimat!
16. Monda neki ismét másodszor is: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Monda neki: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki: Őrizd az én juhaimat!
17. Monda neki harmadszor [is]: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor [is] mondotta vala neki: Szeretsz-e engem? És monda neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18. Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.
19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla neki: Kövess engem!
20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén, és mondá: Uram, ki az, aki elárul téged?
21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint [lészen]?
22. Monda neki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá?

Befejezés

24. Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
25. De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen.