Krisztus beszélgetése Nikodémussal

1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere,
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanemha az Isten van vele.
3. Felele Jézus, és monda neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda neki Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám neked: szükség nektek újonnan születnetek.
8. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus, és monda neki: Mi módon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda neki: Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam nektek és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az Embernek Fia, aki a mennyben van.
14. És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az Ember Fiának felemeltetnie,
15. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. Aki hiszen őbenne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

Keresztelő János bizonyságot tesz Krisztusról

22. Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földjére, és ott időzék velük, és keresztele.
23. János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És odajárulának, és megkeresztelkedének;
24. Mert János még nem vetteték a tömlöcbe.
25. Vetekedés támada azért a János tanítványai és a júdeaiak között a mosakodás felől.
26. És menének Jánoshoz, és mondának neki: Mester! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és hozzá megy mindenki.
27. Felele János, és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott neki.
28. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy őelőtte küldettem el.
29. Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
30. Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.
31. Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az, és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél,
32. És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33. Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
36. Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.