| 17. |
Jézus pedig felele nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
|
| 18. |
Emiatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nemcsak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
|
| 19. |
Felele azért Jézus, és monda nekik: Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.
|
| 20. |
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.
|
| 21. |
Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.
|
| 22. |
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,
|
| 23. |
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.
|
| 24. |
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
|
| 25. |
Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.
|
| 26. |
Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,
|
| 27. |
És hatalmat ada neki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
|
| 28. |
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
|
| 29. |
És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
|
| 30. |
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.
|
| 31. |
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
|
| 32. |
Más az, aki bizonyságot tesz rólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.
|
| 33. |
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
|
| 34. |
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
|
| 35. |
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
|
| 36. |
De nekem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
|
| 37. |
Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
|
| 38. |
Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
|
| 39. |
Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;
|
| 40. |
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
|
| 41. |
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
|
| 42. |
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek.
|
| 43. |
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
|
| 44. |
Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
|
| 45. |
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van, aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.
|
| 46. |
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert énrólam írt ő.
|
| 47. |
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?
|