A vakon született meggyógyítása szombatnapon

1. És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala.
2. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3. Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4. Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van; eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
6. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
7. És monda neki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért, és megmosakodék, és megjöve látva.
8. A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-e az, aki [itt] szokott ülni és koldulni?
9. Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok [az].
10. Mondának azért neki: Mi módon nyíltak meg a te szemeid?
11. Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte, és rákené a szemeimre, és monda nekem: Menj el a Siloám tavára, és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.
12. Mondának azért neki: Hol van az? Monda: Nem tudom.

A farizeusok vizsgálata a vakon született ellen

13. Vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
14. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá, és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
15. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mi módon jött meg a látása? Ő pedig monda nekik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.
16. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mi módon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.
17. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz őróla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
18. Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása,
19. És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Mi módon lát hát most?
20. Felelének nekik annak szülei, és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született,
21. De mi módon lát most, nem tudjuk, vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk; elég idős [már] ő, őt kérdezzétek, ő beszéljen magáról.
22. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól, mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.
23. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
24. Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és mondának neki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
25. Felele azért az, és monda: Ha bűnös-e, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
26. Újra mondák pedig neki: Mit csinált veled? Mi módon nyitotta meg a szemeidet?
27. Felele nekik: Már mondám nektek, és nem hallátok; miért akarjátok újra hallani? Avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
28. Szidalmazák azért őt, és mondának: Te vagy annak a tanítványa, mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.
29. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.
30. Felele az ember, és monda nekik: Bizony, csodálatos az, hogy ti nem tudjátok, honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.
31. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
32. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
33. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
34. Felelének és mondának neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
35. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt, és találkozván vele, monda neki: Hiszel-e te az Isten Fiában?
36. Felele az, és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?
37. Monda pedig neki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az.
38. Az pedig monda: Hiszek, Uram! És imádá őt.
39. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.
40. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának neki: Avagy mi is vakok vagyunk-e?
41. Monda nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad.