| 1. | Vala Úz földjén egy ember, akinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűngyűlölő. |
| 2. | Születék pedig neki hét fia és három leánya. |
| 3. | És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala Keletnek minden fiánál. |
| 4. | Eljártak vala pedig az ő fiai [egymáshoz], és vendégséget szerzének otthon, ki-ki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük. |
| 5. | Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értük Jób és megszentelé őket és jó reggel felserkene, és áldozik vala égő áldozattal mindnyájuk száma szerint, mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim, és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szívükben! Így cselekedik vala Jób minden napon. |
| 6. | Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük. |
| 7. | És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. |
| 8. | És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő. |
| 9. | Felelt pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent? |
| 10. | Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. |
| 11. | De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől szembe téged?! |
| 12. | Az Úr pedig monda a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, kezedbe adom, csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől. |
| 13. | Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában. |
| 14. | És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettük legelésznek vala, |
| 15. | De a sabeusok rajtuk ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked. |
| 16. | Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked. |
| 17. | Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A káldeusok három csapatot alkotának, és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked. |
| 18. | Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában; |
| 19. | És íme, nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegletét, és rászakada az a gyermekekre, és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked. |
| 20. | Akkor felkelt Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. |
| 21. | És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! |
| 22. | Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék. |