| 1. | Lelkemből utálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. |
| 2. | Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perelsz velem?! |
| 3. | Jó-e az neked, hogy nyomorgatsz, hogy megutálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?! |
| 4. | Testi szemeid vannak-e neked, és úgy látsz-e te, amint halandó lát?! |
| 5. | Mint a halandónak napjai, olyanok-e a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?! |
| 6. | Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. |
| 7. | Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson! |
| 8. | Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen körös-körül, és mégis megrontasz engem?! |
| 9. | Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?! |
| 10. | Nem úgy öntöttél-e engem, mint a tejet, és mint a sajtot, megoltottál engem? |
| 11. | Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. |
| 12. | Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. |
| 13. | De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: |
| 14. | Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. |
| 15. | Ha istentelen vagyok, jaj nekem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! |
| 16. | Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csodafájdalmakat bocsátanál reám. |
| 17. | Megújítanád a te bizonyságaidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. |
| 18. | Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! |
| 19. | Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! |
| 20. | Hiszen kevés napom van még; szűnjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, |
| 21. | Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földjébe; |
| 22. | Az éjféli homálynak földjébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sűrű sötétség. |