Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét

1. Íme, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2. Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólni; Isten előtt kívánom védeni ügyemet.
4. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcsességetekre lenne.
6. Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7. Az Isten kedvéért szóltok-e hamisságot, és őérette szóltok-e csalárdságot?
8. Az ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?
9. Jó lesz-e az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-e őt, amint megcsalható az ember?
10. Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11. Az ő fensége nem rettent-e meg titeket, a tőle való félelem nem száll-e rátok?
12. A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15. Íme, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak útjaimat akarom védeni előtte.
16. Sőt az lesz nekem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat!
18. Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19. Ki az, aki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimúlnék.
20. Csak kettőt ne cselekedj velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el.
21. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem!
22. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj!
23. Mennyi bűnöm és vétkem van nekem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24. Mért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25. A letépett falevelet rettegteted-e, és a száraz pozdorját üldözöd-e?
26. Hogy ily [sok] keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27. Hogy béklyóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábamnak nyomait?!
28. Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, amelyet moly emészt.