Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

1. Majd felelt a Témánból való Elifáz és monda:
2. Vajon a bölcs felelhet-e [ilyen] szeles tudománnyal, és megtöltheti-e a hasát keleti széllel?
3. Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.
4. Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
7. Te születtél-e az első embernek; előbb formáltattál-e, mint a halmok?
8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, és a bölcsességet magadhoz ragadtad-e?
9. Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg?
10. Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11. Csekélységek-e előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szelíden bánt veled?
12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?
15. Íme, még az ő szentjeiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16. Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17. Elmondom neked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el;
18. Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19. Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21. A félelem hangja [cseng] az ő füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!
22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25. Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26. [Kinyújtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27. Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak:
29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30. Nem menekül meg a sötétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának leheletétől pusztul el.
31. Ne higgyen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32. Nem idejében telik el [élete], és az ága ki nem virágzik.
33. Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34. Mert a képmutató háza népe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhük csalárdságot érlel.