Bildád második beszéde: Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja

1. Felelt pedig a sukhi Bildád, és monda:
2. Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk!
3. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4. Teéretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajon elhagyattatik-e a föld, és felszakasztatik-e a kőszikla helyéről?
5. Sőt inkább a gonoszok világa kialszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája.
6. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9. A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt.
10. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő [szokott] ösvényén.
11. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt lépten-nyomon.
12. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14. Eltűnik sátrából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15. Az lakik sátrában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17. Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fel a neve.
18. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19. Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek, és rettegés fogja el a most élő embereket.
21. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.