Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő Megváltója él

1. Felelt pedig Jób, és monda:
2. Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3. Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4. Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem én magamra hárul.
5. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6. Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7. Íme, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9. Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10. Megronta körös-körül, hogy elvesszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12. Seregei együtt jövének be, és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13. Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14. Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15. Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttük.
16. Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is neki.
17. Leheletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18. Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nekem.
19. Megutált minden meghitt emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20. Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh, ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22. Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23. Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24. Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25. Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26. És miután ezt a bőrömet megrágják, testemből látom meg az Istent.
27. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek énbennem,
28. Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni; [látva], hogy a dolog gyökere énbennem rejlik.
29. Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!