| 1. | Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt. |
| 2. | És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. |
| 3. | Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő: feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. |
| 4. | És felelt a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért. |
| 5. | Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-e meg szemtől szembe téged? |
| 6. | Monda pedig az Úr a Sátánnak: Íme, kezedben van ő, csak életét kíméld. |
| 7. | És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig. |
| 8. | És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepette. |
| 9. | Monda pedig őneki az ő felesége: Erősen állsz-e még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! |
| 10. | Ő pedig monda neki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennénk-e el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. |
| 11. | Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakóhelyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Cófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt. |
| 12. | És amint ráveték szemüket távolról, nem ismerék meg őt, és fennhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá ki-ki a maga köntösét, és port hintének fejükre ég felé. |
| 13. | És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlenegy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma. |