| 1. | Felelt pedig a Témánból való Elifáz, és monda: |
| 2. | Az Istennek használ-e az ember? Sőt, önmagának használ az okos! |
| 3. | Gyönyörűségére van-e az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-e, hogy feddhetetlenül jársz? |
| 4. | A te [isteni] félelmedért fedd-e téged, és [azért] perel-e veled? |
| 5. | Avagy nem sok-e a te gonoszságod, és nem véghetetlen-e a te hamisságod? |
| 6. | Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. |
| 7. | Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. |
| 8. | Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagy tekintélyű volt, az lakik vala rajta. |
| 9. | Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. |
| 10. | Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; |
| 11. | Avagy a sötétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít! |
| 12. | Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! |
| 13. | És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-e, ami a homály mögött van? |
| 14. | Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég kerületén jár. |
| 15. | Az ősvilág ösvényét követed-e, amelyen az álnok emberek jártak; |
| 16. | Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta a víz?! |
| 17. | Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velük a Mindenható? |
| 18. | Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem! |
| 19. | Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: |
| 20. | Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékukat tűz emészti meg. |
| 21. | Bízd csak azért magadat őrá és légy békességben: ezekből jó származik rád. |
| 22. | Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! |
| 23. | Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. |
| 24. | Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: |
| 25. | És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd. |
| 26. | Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled. |
| 27. | Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. |
| 28. | Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és a te útjaidon világosság fénylik. |
| 29. | Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. |
| 30. | Megszabadítja a nem ártatlant is, éspedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. |