| 1. | Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: |
| 2. | Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet, |
| 3. | Hogy mindaddig, amíg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban; |
| 4. | Az én ajkaim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! |
| 5. | Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. |
| 6. | Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. |
| 7. | Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok. |
| 8. | Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? |
| 9. | Meghallja-e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? |
| 10. | Vajon gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent? |
| 11. | Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. |
| 12. | Íme, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! |
| 13. | Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek: |
| 14. | Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg], és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. |
| 15. | Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. |
| 16. | Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: |
| 17. | Összeszerezheti [ugyan], de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. |
| 18. | Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csőszcsinálta kunyhó. |
| 19. | Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. |
| 20. | Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. |
| 21. | Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről. |
| 22. | [Nyilakat] szór reá és nem kíméli; futva kell futnia keze elől. |
| 23. | Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből. |