| 1. | Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. |
| 2. | És szóla Jób, és monda: |
| 3. | Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott. |
| 4. | Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. |
| 5. | Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. |
| 6. | Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. |
| 7. | Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. |
| 8. | Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviatánt. |
| 9. | Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pírját! |
| 10. | Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. |
| 11. | Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem?! |
| 12. | Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! |
| 13. | Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám, és akkor nyugton pihenhetnék |
| 14. | Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik maguknak kőhalmokat építenek. |
| 15. | Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat. |
| 16. | Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? |
| 17. | Ott a gonoszok megszűnnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejük ellankadt. |
| 18. | A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. |
| 19. | Kicsiny és nagy ott [egyenlő], és a szolga az ő urától szabad. |
| 20. | Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szívűeknek? |
| 21. | Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset. |
| 22. | Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. |
| 23. | A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített körös-körül. |
| 24. | Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. |
| 25. | Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. |
| 26. | Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. |