| 1. | Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. |
| 2. | És mi volt jutalmam Istentől felülről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? |
| 3. | Avagy nem az istentelent illeti-e romlás, és nem a gonosztevőt-e veszedelem? |
| 4. | Avagy nem láthatta-e útjaimat, és nem számlálhatta-e meg lépéseimet? |
| 5. | Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: |
| 6. | Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! |
| 7. | Ha az én lépésem letért az útról, és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: |
| 8. | Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! |
| 9. | Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: |
| 10. | Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. |
| 11. | Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn. |
| 12. | Mert tűz volna ez, amely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestül kiirtaná. |
| 13. | Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: |
| 14. | Mitévő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: Mit felelnék neki? |
| 15. | Nem az teremtette-e őt is, aki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-e bennünket anyánk ölében? |
| 16. | Ha a szegények kívánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; |
| 17. | És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; |
| 18. | Hiszen ifjúságom óta, mint atyjánál nevelkedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! |
| 19. | Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; |
| 20. | Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; |
| 21. | Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; |
| 22. | A lapockájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! |
| 23. | Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! |
| 24. | Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! |
| 25. | Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; |
| 26. | Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, |
| 27. | És az én szívem titkon elcsábult, és számmal megcsókoltam a kezemet: |
| 28. | Ez is bíró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent odafent! |
| 29. | Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; |
| 30. | (De nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) |
| 31. | Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-e, aki az ő húsával jól nem lakott? |
| 32. | (A jövevény nem hált az utcán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) |
| 33. | Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: |
| 34. | Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék, [és] az ajtón sem lépnék ki! |
| 35. | Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Íme, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nekem, és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. |
| 36. | Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! |
| 37. | Lépteimnek számát megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! |
| 38. | Ha földem ellenem kiáltott, és annak barázdái együtt siránkoztak; |
| 39. | Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: |
| 40. | Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei. |