| 1. | És szóla Elihu, és monda: |
| 2. | Halljátok meg, bölcsek, az én szavaimat, és ti tudósok, hajtsátok hozzám füleiteket! |
| 3. | Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. |
| 4. | Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó. |
| 5. | Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. |
| 6. | Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül! |
| 7. | Melyik ember olyan, mint Jób, aki issza a csúfolást, mint a vizet, |
| 8. | És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! |
| 9. | Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. |
| 10. | Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! |
| 11. | Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet neki, és ki-ki az ő útja szerint találja meg, amit keres. |
| 12. | Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! |
| 13. | Kicsoda bízta reá a földet, és ki rendezte az egész világot? |
| 14. | Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehelését magához vonná: |
| 15. | Elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba. |
| 16. | Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! |
| 17. | Vajon aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-e? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-e? |
| 18. | Aki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! |
| 19. | Aki nem nézi a fejedelmek személyét, és a gazdagot a szegénynek fölébe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. |
| 20. | Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek, és elenyésznek, a hatalmas [is] eltűnik kéz nélkül! |
| 21. | Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. |
| 22. | Nincs sötétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő; |
| 23. | Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre. |
| 24. | Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyükbe. |
| 25. | Ekképpen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenük fordul és szétmorzsoltatnak. |
| 26. | Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, ahol látják. |
| 27. | Akik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem, |
| 28. | Hogy a szegény kiáltását hozzájuk juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. |
| 29. | Ha ő nyugalmat ad, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arcát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt; |
| 30. | Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek! |
| 31. | Bizony az Istenhez így való szólni: Elszenvedem, nem leszek rossz többé; |
| 32. | Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem! |
| 33. | Avagy teszerinted fizessen-e [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg, és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd! |
| 34. | Az okos emberek azt mondják majd nekem, és a bölcs férfiú, aki reám hallgat: |
| 35. | Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók! |
| 36. | Oh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mindvégiglen, amiért úgy felel, mint az álnok emberek! |
| 37. | Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik. |