Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart

1. Tovább is felelt Elihu, és monda:
2. Azt gondolod-e igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3. Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4. Én megadom rá neked a feleletet, és barátaidnak teveled együtt.
5. Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6. Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz neki?
7. Ha igaz vagy, mit adsz neki, avagy mit kap a te kezedből?
8. Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ].
9. A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10. De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka;
11. Aki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12. Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13. Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14. Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van, és te reá vársz!
15. Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16. Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.