| 1. | És folytatá Elihu, és monda: |
| 2. | Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. |
| 3. | Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. |
| 4. | Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted. |
| 5. | Íme, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. |
| 6. | Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. |
| 7. | Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. |
| 8. | És ha béklyókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: |
| 9. | Tudtukra adja cselekedetüket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtuk]. |
| 10. | Megnyitja füleiket a feddőzésnek, és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: |
| 11. | Ha engednek és szolgálnak neki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. |
| 12. | Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. |
| 13. | De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. |
| 14. | Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonló. |
| 15. | A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülüket. |
| 16. | Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; |
| 17. | De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. |
| 18. | Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. |
| 19. | Ad-e valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! |
| 20. | Ne kívánjad az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből. |
| 21. | Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. |
| 22. | Íme, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő? |
| 23. | Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél? |
| 24. | Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, amelyről énekelnek az emberek! |
| 25. | Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. |
| 26. | Íme, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! Esztendeinek száma sem nyomozható ki. |
| 27. | Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, |
| 28. | Amelyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. |
| 29. | De sőt, értheti-e valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? |
| 30. | Íme, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. |
| 31. | Mert ezek által ítéli meg a népeket, ad eledelt bőségesen. |
| 32. | Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. |
| 33. | Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. |
| 34. | Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. |