| 1. |
Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e;
|
| 2. |
Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
|
| 3. |
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?
|
| 4. |
Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-e a szarvasok fajzását?
|
| 5. |
Megszámláltad-e a hónapokat, ameddig vemhesek; tudod-e az ellésük idejét?
|
| 6. |
[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajúdásaiktól megszabadulnak.
|
| 7. |
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyra nőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
|
| 8. |
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
|
| 9. |
Amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
|
| 10. |
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
|
| 11. |
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
|
| 12. |
Akar-e szolgálni neked a bölény? Avagy meghál-e a te jászolodnál?
|
| 13. |
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajon boronálja-e a völgyeket utánad?
|
| 14. |
Bízhatol-e benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-e reá?
|
| 15. |
Hiszed-e róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
|
| 16. |
Vígan [leng] a struccmadár szárnya: vajon az eszterág szárnya és tollazata-e az?
|
| 17. |
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
|
| 18. |
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
|
| 19. |
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
|
| 20. |
Mert Isten a bölcsességet elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott neki.
|
| 21. |
De hogyha neki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
|
| 22. |
Te adsz-e erőt a lónak, avagy a nyakát sörénnyel te ruházod-e fel?
|
| 23. |
Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
|
| 24. |
[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
|
| 25. |
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
|
| 26. |
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
|
| 27. |
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
|
| 28. |
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
|
| 29. |
A te értelmed miatt van-e, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
|
| 30. |
A te rendelésedre száll-e fent a sas, és rakja-e fészkét a magasban?
|
| 31. |
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.
|
| 32. |
Onnét kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
|
| 33. |
Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott [terem].
|