1. | Nem rabszolga élete van-e az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-e, mint a béresnek napjai? |
2. | Amint a szolga kívánja az árnyékot, és amint a béres reményli az ő bérét: |
3. | Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. |
4. | Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? De hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig. |
5. | Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. |
6. | Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tűnnek el. |
7. | Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. |
8. | Nem lát engem szem, amely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok! |
9. | A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a [sír]ba, nem jő fel [többé]. |
10. | Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. |
11. | Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. |
12. | Tenger vagyok-e én, avagy cethal, hogy őrt állítasz ellenem? |
13. | Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: |
14. | Akkor álmokkal rettentesz meg engem, és látásokkal háborítasz meg engem, |
15. | Úgyhogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. |
16. | Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. |
17. | Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? |
18. | Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. |
19. | Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem? |
20. | Vétkeztem! Mit cselekedjem én neked, oh, embereknek őrizője?! Mért tettél ki céltáblául magadnak?! Mért legyek magamnak is terhére?! |
21. | És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet?! Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. |