| 1. | És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: |
| 2. | Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! |
| 3. | És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, amely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velük az Úr színe elől. |
| 4. | Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala. |
| 5. | Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, ki-ki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt. |
| 6. | De hozzá méne a kormányosmester, és monda neki: Mi lelt, te, nagyalvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez, hátha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el! |
| 7. | Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk, mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék. |
| 8. | Mondák azért neki: Kérünk, beszéld el nekünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod, és honnan jössz? Melyik a te hazád, és miféle népből való vagy te? |
| 9. | És monda nekik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, aki a tengert és a szárazt teremtette. |
| 10. | És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák neki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nekik. |
| 11. | Mondák azután neki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék. |
| 12. | Ő pedig monda nekik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok. |
| 13. | És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra, de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenük. |
| 14. | Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk, Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, amint akartad! |
| 15. | És felragadák Jónást, és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától. |
| 16. | Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának. |